...sajnálom...

ma reggel, amikor felébredtem, teljesen nyugodt voltam.

aztán eszembe jutott a tegnap este.

filmet néztem. pontosan a Gyilkos elmék azt a részét, amit pénteken adnak le... (itt megtekintheted...)

felültem.

rátenyereltem a párnámra.

el volt áztatva könnyekkel.

beugrott pár kép:

Reid... ♥. akiért élek-halok...

Kínozzák.

Verik.

Droggal belövik, hogy ne érezze a fájdalmat, amikor a skizofrén pasi normális énje tör felszínre...

Sír. 

Kiabál. 

Olyan képek, amik miatt végigbőgtem 45 percet, amíg tartott ez a rész.

Olyan képek, amiknek köszönhetően sírva aludtam el.

Nem tudtam, hány óra... Nem is érdekelt.

Visszafeküdtem.

Már csak annyira emlékszem, hogy újra fent vagyok.

A párnám még mindig elázva.

Újra felültem.

A gép bekapcsolva...szóval a nővérem már fent van.

Felveszem a szemüvegem, ránézek az órára.

Délután fél 3. Szóval 12 órát aludtam...

Kimentem a fürdőbe fésülködni. Amikor belenéztem a tükörbe, megijedtem. 

Szörnyen festettem, még magamhoz képest is.

A szemeim kisírva, az arcomon ülő kifejezés rémes... üres.

A hajam akár egy szénaboglya.

A kezem fájt. Nem tudom, mit csinálhattam vele este... de még most is fáj.

Kitakarítottam. 

Mind ezt egyetlen szó nélkül.

Mire végeztem, megjött apu, nem sokkal később anyu is.

Elkísértem a Noncsyt a buszmegállóba, mert mentek a Norbihoz sógival és elmeséltem neki is hogy mi volt este... ő is mesélt valamit... amiért valaki nagyon fog kapni... később.

A délután többi része elég jól telt. 

Beszéltem Verával egy csomót. Istenkém, de hiányzott ♥. 

A segítségét kértem. És Bambinak is.

Hogy mihez? Egy szív összetöréséhez...

A Norbi fel jött MSN-re...

Gondoltam, most, vagy soha.

El mondtam neki, hogy nem bírom. Nem bírok a barátja lenni. Folyton vigyáz rám. Mintha lenézne, mert 2 évvel fiatalabb vagyok nála... Mintha egy felelőtlen 3 éves kislány volnék, akinek minden léptére vigyázni kell. 

De én nem vagyok felelőtlen!

Független vagyok. És most már teljesen...

Tudom, hogy rosszul esett neki... de muszáj volt. Miatta is, miattam is...

Végül is tudnia kellett... 

Nekem meg van épp elég bajom... ennyi mindent nem bírok egyszerre.

Igazából választanom kellett: Ő, aki folyton vigyáz rám, és az út közepéről is elhúzkod, pedig nincs is az utcán semmi, vagy Reni, Anett, Rami és a többiek, akikkel ha kedvünk tartja, énekelve jövünk haza a suliból, és durva "Felelsz vagy mersz?"-et játszunk a suli mászókája alatt... 

Választanom kellett egy - már nem is annyira - jó barát, és sok igaz barát között...

Azt hiszem, a válasz tényleg egyértelmű volt...

Csak nem akartam megbántani.

De végül is eléggé megkönnyebbültem...

Persze a bűntudat valószínűleg jó ideig mardosni fog... bár már ezt megszoktam...nem lesz vészes...(:

Hihetetlenül hálás vagyok Bambinak és Verának, hogy segítettek. Hogy mellettem álltak, amikor totálisan elvesztettem a fonalat, és segítettek - amennyire lehet - fájdalom mentesen végigcsinálni a mai napot...Végtelenül köszönöm ♥. Jövök egyel nektek...;)

Na, azt hiszem, megyek aludni... mint látod, a hajnali blogírásról való leszokás nem nagyon megy (és ez kivételesen nem az én hibám...) (:

                      Puszi (:

                                               Twilight Saga mindörökké ♥.

"Ezt még el kell mondanom, magamban nem tarthatom. Figyelj, érdekes: NEM VAGYOK TÖKÉLETES!"