...körülöttem...
ma valahogy mindenki a szerelmével van elfoglalva...
két barátnőm totál bele van zúgva két fiúba, és mellesleg mind a kettő fiú állatira jó haverom...
és mindkettőjüknek én segítek...(: egész jól haladok...(: ügyi vagyok...(:
csak nemtudom... olyan rossz így egyedül lenni...
mármint nem vagyok egyedül, mert itt van nekem Bambi, aki az én Napom, és Anett, aki legjobb barátnőm már lassan 5 éve... Berniről és a többiekről nem is beszélve... nem is kívánhatnék jobb barátokat...(:
és a nővérem is segít, amiben tud, legyen szó a blogról, vagy bármiről...(:
és tényleg nagyon szeretem őket, és a világért sem cserélném le egyikőjüket sem...
de kell valaki, aki a világot jelenti, és aki mindig mellettem áll, mindig velem van, és feltétel nélkül, változatlanul, igazán szeret...
ezt a "posztot" az életemben perpillanat Bambi tölti be... mert most legfőképp érte élek...
de egyedül olyan nehéz! olyan nehéz mindig a legjobban nyújtani és a legjobbnak lenni mindenben... olyan nehéz jónak lenni...
bárcsak vége lenne a nyárnak! és visszamehetnék ahhoz a sok baromhoz akit az osztályomnak hívnak...
és a tanárokat is hiányolom... mindegyiket... főleg Béla bácsit, a történelemtanárt...(L).
de persze tudom, hogy a 7. évfolyam iszonyatosan nehéz lesz... főleg nekem...
mert "Katona Alexandra csak jó lehet... Katona Alexandrának mindenben részt kell vennie... Katona Alexandrát minden apró hibáért le kell cseszni a lábáról... Katona Alexandránál a tökéletes a minimum"...folyton ezt hallom az iskolába...
...és az összes tanár csodálkozott, amikor bejelentettem, hogy pszichológushoz járok... pedig nem magamtól lettem beteg...
és a történelemtanár volt az, aki észrevette ezt az egész őrületet, és legalább ő nem pesztrált folyton... köszönöm Béla bácsi (L).
de akkor is hiányzik az iskola. hiányoznak az osztálytársaim... és, ami a legerősebb érzés most bennem: hiányzik, hogy hiányozzak valakinek...
na, azt hiszem, mára elég a siránkozásból...
most ennyi a "napi Alexa"...(: puszi (: ♥
Twilight Saga mindörökké ♥ "Nem tudom, merre vagy, de valahol már élsz a világban, és egy napon te meg én megérintjük majd ezt a kaput, ezen a ponton, ahol most én. Aztán majd bemegyünk a kapun, betölt minket a jövőnk és a múltunk, és annyit fogunk jelenteni egymásnak, amennyit soha egyetlen ember sem a másiknak. Még nem találkozhatunk, nem tudom, miért. De egy nap minden kérdésünkre feleletet kapunk majd. Minden lépésem közelebb visz egy hídhoz, amelyen át kell mennünk, hogy találkozhassunk. Ugye, nem lesz nagyon sokára? Ugye nem?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése