...káosz...

ma reggel 9-kor voltunk tábormegbeszélésen...

hát állatira kellemes volt, miután fél 4-kor feküdtem le, komolyan...xD.

mindegy.

ott végre találkoztam az Anettal is *-*. vááá de imáádom ♥.

mikor vége lett a megbeszélésnek, kikísértem a buszmegállóba...(:

a szokásos "menő kézfogásunkkal" búcsúztunk...^^.

miután elment a busza, megláttam egy öreg nénit, aki két nagyon nehéznek tűnő szatyrot cipelt...

egy ideig figyeltem, de utána nem bírtam tovább.

felajánlottam neki a segítségemet.

kiderült, hogy a mi utcánkba lakik, csak pár házzal feljebb...

hát melegbe, nehéz szatyrot cipelve dombra felmenni még nekem is állatira nehéz volt... nemhogy neki...

és olyan aranyos volt...

látszott, hogy hálás...

ezért megérte elfáradnom...(: 

este anyuval mentünk volna biciklizni, de:

anyu aput kereste, én meg mondtam neki, hogy nézze a kocsmába...

hát nem igazam volt?! 

nem mintha meglepődtem volna...

az előbb voltam a konyhában, és láttam, hogy apu nem alszik itthon - megint...

miért nem bírja ki?! 

csak 1 hét...ennyit kérek tőle... 1 hetet! 

amikor minden tök jó és nem iszik...

vagy kérne segítséget...

de úgy látszik - sőt, biztos - , hogy az alkohol sokkal fontosabb neki, mint a családja...

aztán majd megint jön engesztelni mozival meg a kedvenc könyveimmel...jöjjön csak... nem fogok ellenkezni...

...pedig már pont kezdtem örülni, hogy minden nyugis, erre bumm...

minden összezavarodik...

már nem tudom, hol áll a fejem...

na mára ennyi...

megyek, vigasztalom Bambit...(:

                 puszi...(:

                                                              Twilight Saga mindörökké ♥.

"Mindannyiunknak szüksége van egy kis segítségre; valakire, aki segít nekünk meghallani az élet zenéjét, hogy emlékeztessen, nem mindig ilyen rossz minden. Valaki van ott, és az a valaki meg fog találni téged."