...igazán nincs mit...(:

azthiszem, ma nagyon jó napom van!

először is, előreláthatólag holnap vééégre meglesz a külön szobááám o.o ♥. ez már egy nyomós érv, hogy boldog legyek. 

de van valami, ami még boldogabbá tett: más emberek boldogsága...

a dolog úgy történt, hogy amíg Bambi aludt, az unokanővére, Tinus írt nekem Bambi MSN-jéről, hogy meg kéne oldani ezt a Bambi-Norbi ügyet... 

ezt tudtam, csak nem volt merszem előre lépni... mert tudtam, hogy hogyha rosszul sül el, akkor fájni fog nekik...

de ő meggyőzött, és bemásoltam Norbinak a beszélgetésünket, és közöltem vele, hogy lépjen valamit... akármit. mert Bambit totálisan kikészítette ez a bizonytalanság.

Norbi mondta, hogy maajd holnap, mert Bambi nem volt a legjobb idegállapotban...

de a holnapból mégis ma lett, mert amikor visszajöttem MSN-re, közöltél velem, hogy járnak...(:

és annyira örülööööööök o.o (LLLLLLLL). 

és persze mindenki nekem hálálkodik... pedig (Krisz)Tina nélkül nem sikerült volna, és ezúton is szeretném megköszönni neki ♥.

szóval, rávettem Norbit hogy lépjen, ő megtette, és mindenki boldog...(: ez annyira jóóó! (:

és Norbi, Tina és Bambi ódákat zengenek arról, hogy mennyire köszönik... pedig igazán semmiség...(:

nekem ez a dolgom... tudod, szolgálok és védek (H). 

nem tartoznak nekem semmivel (:

szóval ez most tényleg nagyon jó nap volt...(: 

sok boldogságot...^^ ♥♥. és mégegyszer köszönöm Tinus ♥.

mára ennyi (:

                           puszi (:

                                                         Twilight Saga mindörökké ♥.

"Az igazán nagy dolgok az apró rezdülésekben érhetők tetten. Mennyivel szegényebb a tenger végtelen felszíne, ha nem fodrozzák hullámok, mennyivel egyhangúbb a kék ég, ha nem csipkézik apró felhők, és milyen halott az erdő is, ha a fák ágain nem fészkelnek madarak, a fűben nem nyüzsögnek parányi bogarak. Ilyen a lélek is: ha nem figyelünk az alig észrevehető, apró örömökre, az élet szépségének legjavát veszthetjük el."

...legalább egy ember hisz bennem...

a tanévben az első óránk történelem♥ volt.a kedvenc tantárgyammal, és a kedvenc tanárommal kezdtem az évet (: juhúúú (:

hihetetlenül sokat nevettünk. olyan jó volt látni Béla bácsit olyan vidámnak, mint régen! már annyira hiányzott... és úristen miket mesélt...|: xD.

és óra után mondta, hogy ő szeretné, ha mennék országos történelemversenyre...

én meg - természetesen - kivertem a hisztit, hogy nekem úgy sem fog menni, és akkor csak pazarlás lesz az a sok idő, amit a felkészüléssel töltünk meg ilyenek.

aztán mondta, hogy ő hisz bennem, hogy meg tudom csinálni.

mondtam neki, hogy nagyon köszönöm, és sokat jelent, de ezt olyan embernek mondja, akinek nincs az önbizalma minuszon...

aztán még hisztiztem, ő meg győzködött, és én kitálaltam teljesen.

elmondtam neki, hogy azért félek, mert nem akarok neki megint csalódást okozni. meg az a pazarlásos dolog a felkészüléssel is...

és akkor kimondta azt a mondatot, amit 13 év alatt egyetlen egyszer hallottam, és akkor is tőle:

"Szandrám... én így is büszke vagyok rád!"

és ez annyira hihetetlenül jól esett!

mert hirtelen azt éreztem, hogy megéri annyit szenvedni minden eredményért...

mondtam Béla bácsinak, hogy köszönöm...

...aztán hisztiztem tovább az Anettnak, neki meg elege lett belőlem, és elkezdett velem ordítani az iskolaudvar közepén, hogy:

"SZERITED HOGYAN OKOZNÁL NEKI NAGYOBB CSALÓDÁST, TE IDIÓTA?! HA ELMÉSZ, DE ELBUKSZ, VAGY HA MEG SEM PRÓBÁLOD????!!!! BASSZUS NÉHA KI SEM NÉZNÉM BELŐLED HOGY ILYEN AGYAS VAGY..."

utána behúzkodott a terembe, kitépett egy lapot a matekfüzetéből, azt félbetépte, és az egyik felére ráírta hogy "igen", a másikra meg hogy "nem", összegyűrte őket, és bedobta a padba, és mondta, hogy hogyha az "igent"-t húzom, akkor elmegyek a versenyre, ha pedig a "nem"-et, akkor nem.

és az "igent" húztam, aztán odaröppentem Bélabácsihoz, és közöltem vele a nagy hírt... és nagyon örült (: 

a többi órámon csak baromkorunk, meg ugye tanultunk is... 

irodalmon mindenki engem szidott, mert csak én tudtam a tananyagot, és az én tempómba haladt Zsuzsa néni, nem az az övékébe... hogy bocsi, hogy nem gondolkodok egy hülye kérdésem minimum 2 percet... úgy soha nem végeznénk a tananyaggal.

tesinek a felét végigültem. 

egyrészt, mert balesetvédelem meg ilyenek voltak, másrészt, mert - állítólag -  rosszul festettem, és Adri néni nem engedte, hogy tesizzek... de nem láttam értelmét közölni vele, hogy nem fizikailag voltam rosszul, bár az utóbbi 2 napot gyógyszerrel kezdtem

éés ezt a napomat még sóginak sem sikerült elrontania (: 

bár a rémálmaim folytatódnak...

mára ennyi (:

                             puszii (:

                                                            Twilight Saga mindörökké ♥.

"Két karod ad szárnyakat nekem, te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem; és ha gyönge volt a szél, te magasra emeltél... Csak én tudom, hogy mennyire szerettél…"

...hiányoztatok...

reggel 4:42-kor keltem.

rosszat álmodtam... már nem emlékszem rá (hála az égnek), hogy mit, de azt tudom hogy nagyon rossz volt.

ezért nem is ordítottam le a nővérem fejét, amikor felkeltett. inkább örültem neki.

csináltam magamnak fekete teát, aztán nekiálltam takarítani... igen, 5 órakor...

mindenhol kitakarítottam, aztán elmentem hajat vasalni, közben pedig apu elkezdett mosogatni...

...nem, nem költözött vissza, csak anyu késésben volt, és megkérte aput, hogy vigye el dolgozni, és utána apu idejött hozzánk, hogy felkeltsen engem...

néha olyan könnyű szeretni apu! néha... 

még MSN-eztem Bambival, aztán indultam a suliba, és útközben 2 embert is sikerült találnom, így nem mentem egyedül.

a suliban töltött idő nagyon jó volt, sőt, az utóbbi pár hónapban a legvidámabban eltöltött idő.

az első két óra osztályfőnöki volt...

órarend, ellenőrző kitöltése, nyári emlékek, ilyenek...

meg az Anettal annyit baromkodtunk...xD. el kezdtünk keringőzni az aula kellős közepén meg ilyenek.

a 3. óra ilyen közös megbeszélésféle volt az egész felső tagozatnak a tornateremben...

baleset-megelőzés, házirend... erről szólt gyakorlatilag.

az igazgatónő említette Nagycenket ♥ és a Széchenyi Mauzóleumot, és egyből összenéztünk Béla bácsival, ő mosolygott, és meg elkezdtem nevetni...

...a régi szép idők... a lánymosdóba Renivel...xD. legalább a kép jó lett, amit csináltunk...^^ xD.

a 4. óra rajz volt Zsuzsa nénivel. igazából mi rajzoltunk, Zsuzsa néni meg a pályaválasztásról tartott nekünk előadást...

én kifejezetten élveztem.

talán nekem volt egyedül konkrét tervem a jövőre nézve: Lovassy László Gimnázium, Veszprém --> ELTE, Budapest --> orvosi (pontosabban pszichiáteri) diploma.

egyszerűnek hangzik, de nem az. de hát ez az álmom... minden tőlem telhetőt megteszek, hogy megvalósítsak...(:

mikor hazajöttem, boldogan nyugtáztam, hogy nincs más dolgom, csak bepakolni. meg is tettem.

3 körül hazajött a Noncsy, és elmesélte, hogy milyen napja volt, és - természetesen - megjött Mátécska is...

és, mint mindig, tönkre tette a napomat.

engem állít be r*bancnak, meg hazugnak, meg gonosznak...

...mintha nem lenne elég gondom nélküle is, még neki is rá kell tenni egy lapáttal... jobban mondva nekik...  

jó, régen az voltam, ezt nem tagadom... de MOST egyáltalán nem vagyok ilyen...

drága Mátécska kitalálta, hogy én azért mondtam róla valamit a Noncsynak (ami IGAZ volt, van rá minimum 5 tanú), mert szét akarom őket választani, merthogy én utálom őt... ő pedig mindent tagadott (természetesen, mert miért is vállalná a felelősséget...-.-")

az is tény, hogy nem a szívem csücske az az ember, de SOHA nem tenném tönkre a nővérem életét... SOHA.

és most megint én vagyok a gonosz... dejó.

a drága nővérem meg természetesen őt védi... hát esküszöm meghalok.

az az egyetlen reményem, hogy holnap mehetek az iskolába, és legalább elterelődnek a gondolataim... de mihelyst megjön a Máté, az egész kezdődik elölről...

annyira utálom ezt az egészet...

ma is egy jó fél órát a fürdőszobában töltöttem és sírtam... érdekel ez valakit? nem... akit meg igen, nem tud ez ellen semmit sem tenni...

és tudom, hogy ezek csakis én tudok változtatni... és, bár már minden próbálkozásom csődbe ment, még mindig próbálok valami kompromisszumot kiagyalni... hogy legalább a Noncsy ne legyen idegroncs...

nem mintha ő túlzásba vinné irántam a jóindulatot, de ez egy másik téma...

...holnap az első órám történelem...o.o ♥.

most ez a mentsváram. meg persze Stephenie Meyer alkotásai ♥. és Spencer Reidék ♥.

...még nem tudom a megoldást... de igyekszem (:

                                                                          Twilight Saga mindörökké ♥.

"Olyasmi volt ez is, amilyen az eddigi egész életem - sosem voltam elég erős ahhoz, hogy megküzdjek a rajtam kívülálló dolgokkal, hogy megtámadjam vagy lehagyjam ellenségeimet. Hogy elkerüljem a fájdalmat. Mindig emberi voltam és gyenge, s az egyetlen dolog, amire képes voltam. az a kitartás. Az állhatatosság. A túlélés. Mostanáig ez elég volt. Ma is elegendőnek kell lennie. Kibírom, amíg a segítség meg nem érkezik."