a tanévben az első óránk történelem♥ volt.a kedvenc tantárgyammal, és a kedvenc tanárommal kezdtem az évet (: juhúúú (:
hihetetlenül sokat nevettünk. olyan jó volt látni Béla bácsit olyan vidámnak, mint régen! már annyira hiányzott... és úristen miket mesélt...|: xD.
és óra után mondta, hogy ő szeretné, ha mennék országos történelemversenyre...
én meg - természetesen - kivertem a hisztit, hogy nekem úgy sem fog menni, és akkor csak pazarlás lesz az a sok idő, amit a felkészüléssel töltünk meg ilyenek.
aztán mondta, hogy ő hisz bennem, hogy meg tudom csinálni.
mondtam neki, hogy nagyon köszönöm, és sokat jelent, de ezt olyan embernek mondja, akinek nincs az önbizalma minuszon...
aztán még hisztiztem, ő meg győzködött, és én kitálaltam teljesen.
elmondtam neki, hogy azért félek, mert nem akarok neki megint csalódást okozni. meg az a pazarlásos dolog a felkészüléssel is...
és akkor kimondta azt a mondatot, amit 13 év alatt egyetlen egyszer hallottam, és akkor is tőle:
"Szandrám... én így is büszke vagyok rád!"
és ez annyira hihetetlenül jól esett!
mert hirtelen azt éreztem, hogy megéri annyit szenvedni minden eredményért...
mondtam Béla bácsinak, hogy köszönöm...
...aztán hisztiztem tovább az Anettnak, neki meg elege lett belőlem, és elkezdett velem ordítani az iskolaudvar közepén, hogy:
"SZERITED HOGYAN OKOZNÁL NEKI NAGYOBB CSALÓDÁST, TE IDIÓTA?! HA ELMÉSZ, DE ELBUKSZ, VAGY HA MEG SEM PRÓBÁLOD????!!!! BASSZUS NÉHA KI SEM NÉZNÉM BELŐLED HOGY ILYEN AGYAS VAGY..."
utána behúzkodott a terembe, kitépett egy lapot a matekfüzetéből, azt félbetépte, és az egyik felére ráírta hogy "igen", a másikra meg hogy "nem", összegyűrte őket, és bedobta a padba, és mondta, hogy hogyha az "igent"-t húzom, akkor elmegyek a versenyre, ha pedig a "nem"-et, akkor nem.
és az "igent" húztam, aztán odaröppentem Bélabácsihoz, és közöltem vele a nagy hírt... és nagyon örült (:
a többi órámon csak baromkorunk, meg ugye tanultunk is...
irodalmon mindenki engem szidott, mert csak én tudtam a tananyagot, és az én tempómba haladt Zsuzsa néni, nem az az övékébe... hogy bocsi, hogy nem gondolkodok egy hülye kérdésem minimum 2 percet... úgy soha nem végeznénk a tananyaggal.
tesinek a felét végigültem.
egyrészt, mert balesetvédelem meg ilyenek voltak, másrészt, mert - állítólag - rosszul festettem, és Adri néni nem engedte, hogy tesizzek... de nem láttam értelmét közölni vele, hogy nem fizikailag voltam rosszul, bár az utóbbi 2 napot gyógyszerrel kezdtem
éés ezt a napomat még sóginak sem sikerült elrontania (:
bár a rémálmaim folytatódnak...
mára ennyi (:
puszii (:
Twilight Saga mindörökké ♥.
"Két karod ad szárnyakat nekem, te hittél bennem, mikor nem hitt senki sem; és ha gyönge volt a szél, te magasra emeltél... Csak én tudom, hogy mennyire szerettél…"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése