2010. július 7., szerda

i'm happy...

úristen. 
megkapom, amit már olyan régen szerettem volna. sőt, többet... el sem hiszem. 
iszonyatosan köszönöööööm
a holnapi lesz életem egyik legszebb napja...(: (remélem apám nem rontja el...S: hajlamos rá...) bízom benne, hogy minden tökéletes lesz (:
most olyan boldog vagyok... nem felhőtlenül, de boldog... nálam - az utóbbi 3 hónap után - ez hatalmas lépés. 
és látom, hogy az öröm ragadós... így könnyebb másokon segíteni, ha én is jól vagyok...(:
és rájöttem, hogy érdemes. érdemes eltűrni ahogy hullik a könnyünk, érdemes eltűrni a hatalmas fájdalmat, érdemes élni.
pedig az élet nehéz. ezt mindnyájan tudjuk. 
én speciel mindig is azért vettem magamon erőt, mert tudtam, mekkora fájdalmat okozok a fájdalmammal azoknak, akik szeretnek. és mert tudtam, hogy azoknak, akiket a legjobban szeretek - főként Bambinak - szüksége van rám...
de nem hittem volna, hogy ilyen könnyen el lehet űzni azt a mérhetetlen fájdalmat... elég egy apró dolog, ami örömöt okoz, és máris boldog vagy...(:
bár lehet, az is közrejátszik, hogy már hónapok óta várok erre, amit most megkapok... 
de úgy érzem, megérdemlem... 
6 éve kitűnő tanuló vagyok... mindig mindent megtettem - bár nagyon nehezen - , mit elvártak tőlem, sőt, még pluszba rátettem egy lapáttal, ha tudtam... és rendszerint tudtam... 
kivéve akkor...de arról még mindig fáj beszélnem... még gondolni is iszonyatosan fáj rá...
de egy embernek beszéltem róla... Bambinak... mert benne perpillanat jobban bízom mint saját magamban...perpillanat ő az életem... és örökké a legfontosabb dolog lesz az életemben...♥
de ez most nem ide tartozik...(: 
szóval mindig megtettem mindent... és soha semmit nem kaptam érte... még egy "ügyes vagy *pacsi*"-t se... 
de most kapok. és ez olyan hihetetlenül jó (:
köszönöm, anyu
                                                       Twilight Saga  mindörökké .

"Az öröm mindig segít rajtunk, akkor is, ha teljes a sötétség; mert a sötétséget elűzi a fény."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése