azt hiszem, jól vagyok...

úristen. jól vagyok. el sem hiszem. 

ma, miután felkeltem, nem az volt az első mondat a fejemben, hogy: "legyen már vége a napnak", és nem akartam mosogatás közben "véletlenül" belenyúlni a húsvágókésbe.

hosszú idő után először él bennem remény, hogy jobb lesz a holnap, és az az utáni napok is...

már nem érdekel, hogy az apám tönkre teszi az egész család életét... nem érdekel, hogy azokra az emberekre, akik régen az életemet jelentették, már a "haver" jelző is túl erős... nem érdekel...

tovább léptem... meggyógyultam...

jól vagyok... és tudom, hogy főként kinek köszönhetem ezt...

Bambinak, aki az én saját Napom az én saját egemen, és bevilágítja az egészet. nem tudnám nélküle elképzelni az életemet. van, hogy amikor össze vagyok törve, akkor még jobban elmorzsolja a darabkáimat, de csak azért, hogy utána újra, még jobban összerakhasson... a tökéletes barátnő... nagyon távol van tőlem, Nagy-Britanniában, de mégis közel hozzám... a világnak szüksége van egy ILYEN emberre, mint ő...(:

és Berninek, akivel együtt üldözzük a szúnyogokat...(H). és, bár pár éve elköltözött, ugyan úgy jó barátnők vagyunk...(: mindent köszönök mindkettőtöknek ♥

már csak a körülöttem lévő embereket kell rendbe tennem, és minden jó lesz...(: 

persze nem mondom, hogy ez nem lesz iszonyatosan nehéz feladat, de megpróbálom... alap, hogy ennyit megteszek azokért az emberekért, akiket szeretek és viszontszeretnek... sőt, még azokért is megtenném, akik már nem szeretnek engem...

kicsit félek, hogy rosszul fog elsülni ez az egész... de még rosszabb, ha meg sem próbálom, és az az idegesítő mondat motoszkál a fejemben, ami úgy kezdődik, hogy: "mi lett volna, ha...?" 

szóval...próba cseresznye...(: 

szurkolj! (: 

"Kockáztassatok, tévedjetek és legyetek maszatosak!"

                                                                                                       Twilight Saga mindörökké ♥.