Arra keltem, hogy anyu masírozik be a szobába, és énekli, hogy "boldog szüüüliiinaaapooooot"... Én meg mégjobban magamra húztam a takarót, ő meg levette rólam, ezért legalább a párnát a fejemre tettem, de azt is elvette, és elém nyomta a tortát.
- Boldog születésnapot! - lelkesedett. Megállapítottam, hogy nekem felesleges lelkesednem, megteszi ő helyettem is...
- Neked is jó reggelt! - morogtam.
- Kívánj valamit, és fújd el a gyertyát! - utasított anyu. Megtettem.
- Na, kértek tortát? - kérdezte
- Ahha! - mondtuk egyszerre a nővéremmel, aki közben az íróasztal előtti székből nézte a nagyon boldog és ünnepi jelenetet.
Ha már felkeltett, legalább adjon egy jó nagy szeletet a tortámból...
És az egész napom így telt.
Kaptam egy csomó képeslapot az e-mail-emre, Facebook-on is egy csomóan boldog születésnapot kívántak... Norbika drágát, amikor már harmadszorra mondta, megfenyegettem, hogy impotenssé teszem, ha még egyszer b.sz.-t kíván...
Szóval ezúton is szeretném közölni mindenkivel, hogy hogyha ajándékot szeretne adni, akkor NE TEGYE! köszönöm szépen...^^
Na mára csak ennyit akartam...(:
pussz (:
Twilight Saga mindörökké ♥.
"Amikor még kicsik voltunk, együtt játszottunk a levélbe borult nyári fák alatt; pitypangot szedtünk a mezőn, hogy hazavigyük; egész nap rúgtuk a port az árnyas ösvényeken, dagasztottuk a sarat, élvezettel szórtuk egymásra az őszi leveleket... A kor nem aggasztott bennünket. Az évszakok rendre elhozták ajándékaikat, és nem éreztették velünk, hogy az idő nem múlik nyomtalanul felettünk. Ám a fák közben kidőltek, a mezők ls a poros ösvények nyomtalanul eltűntek. És mi lassan elérkeztünk életünk deléhez... Sétálj velem egyet, és beszélgessünk el az elveszett időkről, melyek oly élénken élnek emlékeinkben, melyeket szívünk mélyén őrzünk! Az élet most is szép, csak immár már világban élünk, és felismerjük egymás szemében a még mindig bennünk lakozó gyermeket, és elmosolyodunk, mert tudjuk, hogy semmi fontosat nem veszítettünk el útjaink során."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése