...az utóbbi időben elég sok dolog történt, és nagyon nem volt sem időm, sem alkalmam blogolni...de most pótolok...(:
...szóval...
a legmeghatározóbb dolog talán az volt, hogy apám elköltözött Balatonfőkajárra... és előre szólok, hogy NEM kell sajnálni... túlélem, ahogy eddig is mindent túléltem...(:
...így sokkal jobb lesz, hogy nem kell itt bent bőgnünk, meg bujkálnunk a nővéremmel a tulajdon apánk elől... szóval ez nem nagy tragédia...
...párszor kiakadtam, azt ordibáltam (természetesen amikor senki sem hallott), hogy:
"nem...nem... NEM!! én ezt nem AKAROM! nem akarok ilyen hamar felnőni!! miért nem élhetek normálisan egy normális családban?! és miért kell különcnek lennem, miért nincs SENKI, aki teljesen, mindenben megért?! jó, Vera, Panka, Bambi és Anett megért... de mindegyikőjük messze van..S: miért kell ilyen rohadtul egyedül lennem?!?!"
...de ezen is túl voltam, és újra megtaláltam a lelki békémet...
az utóbbi napokban leginkább az a vágy uralkodik rajtam, hogy meg akarom az Anettot ölelgetniiii *_*. vagy a Vikit, vagy a Fannit... úgy hiányoznak...o.o
de nemsokára itt az iskolakezdés, és megmenekülök...(:
tegnap (vagyis 20-án) voltunk Kajáron...
az idő nagy részét azzal töltöttem, hogy figyeltem az embereket, a reakcióikat...
a figyelmemet leginkább egy idős házaspár ragadta meg.
mindkettőjük tömzsibb volt az átlagnál, és a néni kb. 2 fejjel alacsonyabb volt a bácsinál...
de ígyis lerítt róluk: ők egymásnak vannak teremtve, és, mi több: boldogok.
és (bár halálosan félek az öregedéstől) az a gondolat futott át az agyamon, hogy hogyha már elkerülhetetlen ez az egész "megöregedünk és a verandán ülve a macskánkat simogatjuk" dolog, akkor énis így szeretnék megöregedni...(:
...a tűzijáték gyönyörű volt...természetesen.
magam előtt sem titkolhatom, hogy miért tartom olyan gyönyörűnek a 20-ai tűzijátékot...: mert - nekem, mint történelem imádó és tisztelő embernek - , ez az egyik kedvenc ünnepem.
talán azért, mert ezzel a nappal kezdődött minden...(:
végülis én büszke vagyok arra hogy magyar vagyok, és a magyar történelmet szeretem a legjobban... és nemtudom mi lenne velem, ha annak idején nem úgy történtek volna a dolgok, ahogy történtek... belegondolni is szörnyű...
...jaa, és mégegy "örömteli" hír: anyuék ragaszkodnak hozzá, hogy meg legyen tartva a szülinapom... juhúúúúú...-.-
miért nem képesek felfogni, hogy ez nekem NEM ÜNNEP?!
mindegy, nem bosszankodom ezen... valamilyen furcsa módon még mindig alapvetően jó kedvemben vagyok a történtektől függetlenül...(:
na szerintem én ezt befejezem, mert KICSIT hosszú lett...$:
na puszi...(:
Twilight Saga mindörökké ♥.
"Szeretnék egy társat... aki mindig mellettem van... akire nem kell heteket várni, hogy rám érjen... aki kéznél van, ha szükségem van rá... akiért félre tudok tenni bárkit... aki felhív éjszaka, ha bajban van... akit felhívhatok éjszaka, ha bajban vagyok... aki szeret... akit szerethetek... akivel erről nem kell beszélni... aki erről nem akar beszélni... akarok valakit, aki elfogadja a hülyeségeimet, és akivel szemben én is toleráns lehetek... aki egészen más, mint én, de mégis nagyon hasonló... aki magával ragad, és aki képessé tesz arra, hogy magammal ragadjam... szeretnék egy társat... valakit, aki nem létezik..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése