2010. augusztus 8., vasárnap

...annyi idő után...

...annyi idő után vééégreee tegnap találkoztunk Verával és Pankával *-*.
úristen annyira szeretem őket! ♥.
annyira elvoltunk... (:
de sajnos (túl hamar) mennem kellett a buszra... de akkor is...
életem egyik legjobb napja volt *-*.
...csak elfelejtettünk képet csinálni.../:
de majd legközelebb (;
...éééés a szüleik is annyira aranyosaaak...*-*.
wááá annyira boldog voltam (:
...meg úgy alapból az vagyok...(:
kezdek a régi lenni. ennek örülök (:
...este itt volt a Norbi...(:
megkaptam az ajándékomat szülinapomra (ami 20 nap múlva lesz de nembaj...xD.)...
nem mondom, hogy nem örültem neki, mert de... nagyon...
de nekem a születésnapom egyszerűen NEM ÜNNEP!
mert mi ünnepelni való van abban, hogy megszülettem...?
semmi.
azt szeretném, ha a születésnapom ugyan olyan nap lenne, mint a többi... de persze én beszélhetek...
mert senkit sem érdekel, mit szeretnék...
tavaly 1 ember volt, aki teljesítette ezt a kívánságomat...
...szerintem ő már hallani sem akar rólam...
de túlélem...^^
...sógival egy fokkal talán javult a helyzet...
ma este ő is jön velünk vacsorázni...
...ez engem egy kicsit bánt...
mert a családi programokra ő is mindig jön...
de én őt NEM tekintem családtagnak...
ki ő nekem...?
senkim... és nem is akarom hogy valakim legyen...
mert mondjuk az is érdekes lesz, hogy hogyha én is majd járok valakivel, na akkor mi lesz...?
fogadjunk, akkor is sógit visszük majd mindenhová, mondván, hogy "ő előbb lett a család tagja..."
mindegy.
ma nem akarok bosszankodni.
ma a jó dolgokat tartom szem előtt...(:
...és a jövőben szeretném ezt a jó szokásomat megtartani...(:
                                                                        Twilight Saga mindörökké .
"Ma rád talál a boldog nyár, könnyű felhőn, szállj hozzám... Bármi volt is, rég nem fáj... Ne is gondolj rá! Rád talál a boldogság, tiszta felhőn szállj madár! Bármi volt is, már ne bánd... Ne is gondolj rá! Repülj tovább a felhőkön át, végtelen utadon láss csodát... Csobogó patakok oltalmán pihenj, ha valaki bánt... Ne is gondolj rá!"

1 megjegyzés:

  1. Egyetértek :) Annyira csodálatos volt.. Fenomenális igaz ?! ;)A fénykép nekem is eszembe juthatott volna, de mindegy.. Megmarad egy emléknek/élménynek.. és okot ad arra hogy találkozzunk :P

    VálaszTörlés